A szavak bevésődnek az Univerzum emlékezetébe...

A fény harcosa megbízható.

Elkövet néhány hibát, néha fontosabbnak érzi magát,

mint amilyen valójában, de soha nem hazudik.

Amikor leül a tábortűz mellé, elkezd beszélgetni a társaival. 

Tudja, hogy szavai - gondolatainak tanúságaként - bevésődnek az Universum emlékezetébe.

És a harcos eltöpreng:

- Minek is beszélek annyit, amikor sokszor magam sem tudom véghezvinni mindazt,
amit hirdetek?

A szíve válaszol:

- Ha nyilvánosan  hirdeted az eszméidet, törekedned kell rá,
hogy az életed is megfeleljen  nekik.

Ha a fény harcosa szívből beszél, szavai hatására lassan maga is átalakul.