A fény harcosa

A fény harcosának szüksége van a szerelemre.

A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei,
mint az evés, az ivás, és a Jó Harc!

Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van.

Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul, 

hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.

Ha sehol nem leli, fölteszi magának a kérdést:

- Lehet, hogy nem voltam elég bátor?

Lehet, hogy nem vettem észre, ha valakiben vonzalmat ébresztettem?

A fény harcosa használja a magányt,

és nem hagyja, hogy a magány használja őt!

(Paulo Coelho, A fény harcosának kézkönyve)