LélekTérKép

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét... Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd:  a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van." 

" Az ellentétek egységéből következik, hogy minden növekedésnek csökkenés az előzménye. Mielőtt nagyot ugornál, először hátrálnod kell. A dagályt megelőzi az apály. Ahhoz, hogy valamit befogadj, először üressé kell válnod. Helyet kell csinálni valami lényegesnek, és ennek módja az üresedés. Legyen benned hely, hogy kaphass! Az árnyék és a fény összetartoznak. Lásd az egységet! Nincs két szál, csak egy; ebből szövődik az egész életszőttes. Jin és Jang ugyanannak a szálnak a csillogó és a matt oldala, és mivel a boldog élet célja a harmónia: mindig az egész szőttes a fontos, és hogy a szálak egymással harmonizáljanak. Mindent akkor kapsz meg, amikor már nem akarod, amikor már nem is kell annyira. Ami "nagyon kell" -elérhetetlen.  A "nagyon kell"-t kell feláldozni. Nem kell. Majd Isten megadja, ha úgy látja jónak. Kevesebbel is beérem. S ha ezt lelked mélyén is így gondolod, megérted az "áldozat taktikáját", amikor az ember odaadja magá

"Az önbecsülés magabiztosságot ad, a siker várását és a szeretet képességét. Jelöld ki világosan a határaidat, és légy határozott, ha valaki megpróbálja átlépni őket, hogy kihasználjon téged. Határozottságoddal tiszteletet keltesz. Ha megbecsülöd magad, akkor nyitott leszel és barátságos, nehezen sértődsz meg, és könnyen megbocsátasz. Emlékezz rá, hogy szeretetreméltó vagy. Ne figyelj a piszkálódásra. Állj egyenesen és magabiztosan. Az igazi önbecsüléssel aranyszínű aurát sugárzol, melynek pozitív hatását a körülötted élők is megtapasztalják majd. Kérd meg angyalodat, hogy lépjen be aurádba, és irányítson téged."

Barátnőm minap kezembe nyomott egy könyvet: -olvasd el a történetet,és tedd fel a blogodra, mert érdemes... A könyv amelyből a történet származik: Jorge Bucay Elgondolkodtató történetek. Ezúton is köszönet az ötletért! A rövid történet egy férfiről szól, aki belső hangjának engedelmeskedve elindul Kammir városába. Útközben megpillantott egy szép, zöld domboldalon egy kis kertet, ami csábítóan hívogatta magához. Ahogy belépett a kis kertkapun, észrevette, hogy mindenfele fehér kövek vannak a fűben elszórva. Odament, hogy elolvassa az írást. Az első kőre a következő volt írva: Abdul Tarek, élt nyolc év hat hónap két hét három napot. Beleborzongott, mikor rádöbbent, hogy nem akármilyen kő ez, hanem síremlék. Körülnézett és azt látta, hogy minden kövön egy felirat áll: Dzsamir Kabib,élt öt év nyolc hónap három hetet. Legnagyobb megdöbbenésére a legidősebb halott is csak valamivel több, mint tizenegy éves volt... Megrendülten gondolta, hogy ez egy gyerek temető...Egy idős férfi jár

"Az igazak népe egészen másként értelmezi az ajándék fogalmát. Szerintük valami csak akkor igazán ajándék, ha azt adjuk a másiknak, amire vágyik. Nem lehet ajándék az, ami csak nekünk tetszik és úgy erőszakoljuk rá a másikra. Az ajándék nem köthető feltételekhez, azt önzetlenül adják. S aki kapja, azt csinál vele, amit akar: használhatja, összetörheti, továbbadhatja, bármit tehet vele. Hiszen az övé, az ajándékozó nem várhat cserébe semmit. Ha ez nem így van, akkor nem is ajándékról van szó, akkor ezt másképp kell nevezni." "Ha az emberek ismerik a Mindenható Teremtőt és megértik, hogy a világmindenség nem sebtében összetákolt rendszer, hanem állandó fejlődésben kibontakozó terv, akkor nem sújtják őket félelmek. Nem mindegy, hogy hit vagy félelmek töltenek-e el bennünket. A tárgyak, amelyekkel a mutánsok körülveszik magukat, félelmet gerjesztenek, mondják a benszülöttek. Minél több dolgot birtokol az ember, annál több a félnivalója. Ráadásul nem önmagáért, hanem a

  Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak  erőt kérek a hétköznapokhoz.  Taníts meg a kis lépések művészetére!  Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és  forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és  tapasztalatokat!  Segíts engem a helyes időbeosztásban!  Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú  vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!  Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak  átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem  a váratlan örömöket és magaslatokat!  Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!  Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,  kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!  Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő  bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!  Az igazságot az ember